Az alumíniumra vonatkozó 232. szakasz szerinti vámok hatályon kívül helyezése és új adók bevezetése könnyű könnyítést jelenthet az amerikai sörgyártóknak, sörimportőröknek és fogyasztóknak.

Az egyesült államokbeli fogyasztók és gyártók – és különösen az amerikai sörfőzők és sörimportőrök – számára a kereskedelembővítési törvény 232. szakaszában szereplő alumíniumtarifák szükségtelen költségekkel terhelik a hazai gyártókat és fogyasztókat.

A sörkedvelők számára ezek a tarifák növelik a termelési költségeket, és végső soron magasabb árakat eredményeznek a fogyasztók számára.

Az amerikai sörfőzők nagymértékben függenek az alumíniumdoboztól kedvenc sörének csomagolásához. Az Egyesült Államokban gyártott összes sör több mint 74%-át alumíniumdobozokba vagy palackokba csomagolják. Az alumínium a legnagyobb ráfordítási költség az amerikai sörgyártásban, és 2020-ban a sörfőzők több mint 41 milliárd dobozt és palackot használtak fel, ennek 75%-a újrahasznosított tartalomból készült. Tekintettel az iparban betöltött jelentőségére, országszerte a sörgyártókat – és az általuk támogatott több mint kétmillió munkahelyet – negatívan érintették az alumíniumtarifák.

Tovább rontja a helyzetet, hogy az amerikai italipar által vámként befizetett 1,7 milliárd dollárból mindössze 120 millió dollár (7%) került ténylegesen az Egyesült Államok kincstárába. Az amerikai hengerművek, valamint az egyesült államokbeli és kanadai kohók voltak az amerikai sörfőzdék és italgyártó cégek által fizetett pénz elsődleges címzettjei, amelyek közel 1,6 milliárd dollárt (93%) vettek fel azzal, hogy az alumínium végfelhasználóitól vámterhelt árat szabtak ki. a fém tartalma vagy honnan származik.

Az alumínium Midwest Premium néven ismert homályos árképzési rendszere okozza ezt a problémát, és a Beer Institute és az amerikai sörgyárak együttműködnek a Kongresszussal, hogy segítsenek megvilágítani, miért és hogyan történik ez. Miközben országszerte kéz a kézben dolgozunk a sörgyártókkal, a 232. szakasz szerinti tarifák hatályon kívül helyezése jelentené a legközvetlenebbül.

Tavaly országunk legnagyobb sörbeszállítóinak vezérigazgatói levelet küldtek az adminisztrációnak, azzal érvelve, hogy „a tarifák az egész ellátási láncban visszhangzanak, növelve az alumínium végfelhasználóinak termelési költségeit, és végső soron a fogyasztói árakat is érintve”. És nem csak a sörgyártók és a söripari dolgozók tudják, hogy ezek a tarifák több kárt okoznak, mint használnak.

Számos szervezet kijelentette, hogy a vámok visszaállítása csökkentené az inflációt, köztük a Progresszív Politikai Intézet, amely szerint „a tarifák könnyen a legregresszívebbek az összes amerikai adó közül, és arra kényszerítik a szegényeket, hogy többet fizessenek, mint bárki más”. Tavaly márciusban a Peterson Institute for International Economics kiadott egy tanulmányt arról, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos lazább hozzáállás, beleértve a vámok célzott eltörlését, hogyan segítené az inflációt.

A tarifák nem tudták beindítani az ország alumíniumkohóit annak ellenére, hogy az észak-amerikai kohók váratlanul értek tőlük, és nem sikerült jelentős számú munkahelyet teremteniük, amit eredetileg ígértek. Ehelyett ezek a tarifák az amerikai munkavállalókat és vállalkozásokat büntetik a belföldi költségek növelésével, és megnehezítik az amerikai vállalatok versenyét a globális versenytársakkal szemben.

Három év gazdasági szorongás és bizonytalanság után – a Covid-19 által érintett kritikus iparágakban bekövetkezett hirtelen piaci változásoktól a tavalyi elképesztő inflációs rohamokig – az alumíniumra vonatkozó, 232. szakasz szerinti vámtarifák visszaállítása hasznos első lépés lenne a stabilitás és a fogyasztói bizalom helyreállításában. Ez egyben jelentős politikai nyeremény is lenne az elnök számára, amely csökkentené a fogyasztói árakat, felszabadítaná nemzetünk sörgyárait és sörimportőreit, hogy újra befektessenek vállalkozásaikba, és új munkahelyeket teremtene a sörgazdaság számára. Ez egy olyan teljesítmény, amire felemelnénk a poharat.